Több mint tíz évig élt a Húgom Kínában
közösségi típusú életet, amolyan Teréz anya stílusban. Hogy hogyan bírta, nem
tudom. Természetesen nem vagyok ellene, főleg a jótékonykodás tényének, de jómagam
képtelen lennék konstansan az ilyen jellegű életmódra. A Húgomnak és a családjának az
élete nagyon sokáig totális önzetlenségből, karitatív jellegű munkából és
minden javaiból való adakozásból állt. Nem egészen egy éve a testvérem meglepő döntésre jutott. Elhatározta, hogy kipróbálja magát az üzleti életben és vállalkozást indít, valamint innentől
kezdve kizárólag a családjával osztja meg a lakását, ennivalóját, keresetét.
Nem ítélkeztem, hogy ez jó vagy rossz döntés. Inkább kíváncsisággal vegyes
aggódással vártam, hogy az én áldozatosan naiv és nem a való világra született Húgocskám
miként fog boldogulni. 
Aztán kijöttem és láttam. És bámultam. És nem jutottam
szóhoz. Aztán nevettem nagyon sokat, mert széles jókedvem kerekedett, olyan jó
dolgok kerültek a szemem elé. Végül sírtam. Az elmondhatatlan büszkeségtől,
hálától és szeretettől. Az én kicsi, vékonyka Hugikám, aki tolja maga előtt a
hatalmas pocakját – benne a 7. hónapban lévő, hetedik kisbabával – hatalmas
dolgokat visz itt végbe. Iskolát nyitott helyi gyerekeknek, és mellette egy
napközit, vagy inkább gyermekmegőrzőt. A lakásunktól 10 percre van az az üzleti
negyed, ahol a suli van, közvetlenül mellette pedig a napközi. Kényelmes séta
vezet oda a háztól, de a telepet átszelő és lakókat szállító kis golfkocsik
is nagyon hamar odavisznek. 
Az iskola 9-től 5-ig van nyitva. Alsós korú kínai kiskölkök
járnak oda, akik angolul szeretnének tanulni. (Jobban mondva a szüleik szeretnék
angolul taníttatni őket, mert elképesztő igény van az angol nyelvtudásra itt Kínában. ) Akik
beiratkoztak, reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak. A Húgom és a Férje tanítanak
angolul, mellettük két kínai nevelőnő van. A tananyag amerikai, és nagyon sok
olyan könyv van, amit a Testvérem állított össze, hosszú évek oktatói
tapasztalata alapján. Folyamatban van a japán és a koreai nyelvoktatás bevezetése is.
Különféle kreatív programok is vannak, illetve jógáznak is a kicsik. Bár
bizonyára elfogult vagyok, de a suli szívmelengetően szép és barátságos. A
legmodernebb dolgokkal van felszerelve és látszik, hogy emberfelettien sok
gondos munka és erőfeszítés van benne. Öröm oda bemenni, nekem mindig jókedvem
lesz tőle, amikor ott vagyok.
Ennél még hangulatosabb a gyermekmegőrző vagy napközi, ami
délután 5-től van nyitva, este 9-ig. A neve „Sandbox”, és a Hugi elmondása
szerint a hat gyereke ihlette, akik imádnak homokozni. Egy jó nagy homokozó van
középen, környezet és gyerekbarát homokkal megtöltve, körülötte és benne rengeteg
játékkal. Imádnak ide járni a környékbeli kölkök, illetve a szülők is szívesen hozzák ide
őket, az optimális nyitvatartás és a különleges hangulat miatt.
Szóval elnéztem a Húgomat, ahogy tanította a kicsiket. Aztán
láttam, ahogy tárgyal a gyermekmegőrzőben a szülőkkel. Délután nagyobb
gyerekeket oktat angolra, és vannak egyéb magántanítványai, koreaiak is. Közben nyílt
napot szervez a suliban, speciális Halloween-t a gyerekeknek, prospektust tervez
a vállalkozásainak. Dolgozik egy saját kiadású oktató sorozaton, könyvön,
munkafüzeten és CD-n. Mindeközben a hetedik hónapban van, és nem utolsó sorban:
neveli a hat gyermekét. Elképesztő erővel, energiával, kitartással,
kreativitással és hittel menedzseli az életét. Tele van tervekkel,
optimizmussal, életerővel. Azt hiszem, ÁLDOTT ÁLLAPOTBAN van – a szó minden
értelmében.
Az én Húgom. Nem tudom elmondani, mennyire büszke vagyok Rá.
