A Húgom iskolája Kínában

Több mint tíz évig élt a Húgom Kínában közösségi típusú életet, amolyan Teréz anya stílusban. Hogy hogyan bírta, nem tudom. Természetesen nem vagyok ellene, főleg a jótékonykodás tényének, de jómagam képtelen lennék konstansan az ilyen jellegű életmódra. A Húgomnak és a családjának az élete nagyon sokáig totális önzetlenségből, karitatív jellegű munkából és minden javaiból való adakozásból állt. Nem egészen egy éve a testvérem meglepő döntésre jutott. Elhatározta, hogy kipróbálja magát az üzleti életben és vállalkozást indít, valamint innentől kezdve kizárólag a családjával osztja meg a lakását, ennivalóját, keresetét. Nem ítélkeztem, hogy ez jó vagy rossz döntés. Inkább kíváncsisággal vegyes aggódással vártam, hogy az én áldozatosan naiv és nem a való világra született Húgocskám miként fog boldogulni.

Aztán kijöttem és láttam. És bámultam. És nem jutottam szóhoz. Aztán nevettem nagyon sokat, mert széles jókedvem kerekedett, olyan jó dolgok kerültek a szemem elé. Végül sírtam. Az elmondhatatlan büszkeségtől, hálától és szeretettől. Az én kicsi, vékonyka Hugikám, aki tolja maga előtt a hatalmas pocakját – benne a 7. hónapban lévő, hetedik kisbabával – hatalmas dolgokat visz itt végbe. Iskolát nyitott helyi gyerekeknek, és mellette egy napközit, vagy inkább gyermekmegőrzőt. A lakásunktól 10 percre van az az üzleti negyed, ahol a suli van, közvetlenül mellette pedig a napközi. Kényelmes séta vezet oda a háztól, de a telepet átszelő és lakókat szállító kis golfkocsik is nagyon hamar odavisznek.

Az iskola 9-től 5-ig van nyitva. Alsós korú kínai kiskölkök járnak oda, akik angolul szeretnének tanulni. (Jobban mondva a szüleik szeretnék angolul taníttatni őket, mert elképesztő igény van az angol nyelvtudásra itt Kínában. ) Akik beiratkoztak, reggelit, ebédet és uzsonnát kapnak. A Húgom és a Férje tanítanak angolul, mellettük két kínai nevelőnő van. A tananyag amerikai, és nagyon sok olyan könyv van, amit a Testvérem állított össze, hosszú évek oktatói tapasztalata alapján. Folyamatban van a japán és a koreai nyelvoktatás bevezetése is. Különféle kreatív programok is vannak, illetve jógáznak is a kicsik. Bár bizonyára elfogult vagyok, de a suli szívmelengetően szép és barátságos. A legmodernebb dolgokkal van felszerelve és látszik, hogy emberfelettien sok gondos munka és erőfeszítés van benne. Öröm oda bemenni, nekem mindig jókedvem lesz tőle, amikor ott vagyok.

Ennél még hangulatosabb a gyermekmegőrző vagy napközi, ami délután 5-től van nyitva, este 9-ig. A neve „Sandbox”, és a Hugi elmondása szerint a hat gyereke ihlette, akik imádnak homokozni. Egy jó nagy homokozó van középen, környezet és gyerekbarát homokkal megtöltve, körülötte és benne rengeteg játékkal. Imádnak ide járni a környékbeli kölkök, illetve a szülők is szívesen hozzák ide őket, az optimális nyitvatartás és a különleges hangulat miatt.

Szóval elnéztem a Húgomat, ahogy tanította a kicsiket. Aztán láttam, ahogy tárgyal a gyermekmegőrzőben a szülőkkel. Délután nagyobb gyerekeket oktat angolra, és vannak egyéb magántanítványai, koreaiak is. Közben nyílt napot szervez a suliban, speciális Halloween-t a gyerekeknek, prospektust tervez a vállalkozásainak. Dolgozik egy saját kiadású oktató sorozaton, könyvön, munkafüzeten és CD-n. Mindeközben a hetedik hónapban van, és nem utolsó sorban: neveli a hat gyermekét. Elképesztő erővel, energiával, kitartással, kreativitással és hittel menedzseli az életét. Tele van tervekkel, optimizmussal, életerővel. Azt hiszem, ÁLDOTT ÁLLAPOTBAN van – a szó minden értelmében.

Az én Húgom. Nem tudom elmondani, mennyire büszke vagyok Rá.