Fények tüzek, vizek fesztiválja

Fényfesztivált tartottak a városban, az elsőt – de ismervén az ázsiai népek rajongását a csillogó-villogó, túlcicomázott és színes dolgok iránt, ez az ünnep is hagyománnyá növi ki magát majd idővel. A helyszín Kanton újonnan kreált, jómódú és menő negyede volt, a Zhujiang New Town. Óriási parkot telepítettek a felhőkarcolók, irodaházak és hotelek közé, melyekben hangulatos hidacskák, apró tavak és ligetek között lehet elveszni. A buli központja a Huackheng tér volt, ahol égig spriccelő, zenés szökőkút ad műsort minden este, fényjátékkal egybekötve. Ez a bambusszal telerakott, egyéb napokon csendes és harmonikus rekreációs sziget most pazarló fényárban úszott három héten keresztül.

A fesztivál keretén belül az egész várost a megszokottnál díszesebben világították meg. Kanton eme központi részén közlekedik a népszerű és modern APM, vagyis a  vezető nélküli metró, amit Londonban DLR-ként ismertem meg. Ez szállította az embereket a rendezvény különböző pontjaira. A kiállítási tárgyaknak olyan fantázianevet adtak, mint a Lelkek Fája, Ömlő Láva vagy a Szürkület Óceánja. Pontos kis térképen lehetett nyomon követni a fényinstallációkat. Én már Szöulban is csodálkoztam, hogy milyen mérhetetlen pazarlás ezt a sok fényt „elpocsékolni”, de itt kimondottan meglepődtem, hogy ilyesmire is van keret.

Persze özönlöttek az emberek, főleg a családosok, sok-sok kisgyerekkel. A kínaiak –csak úgy, mint a mediterrániumban élő emberek – délben lefekszenek sziesztázni, és ezért estefelé kezdenek igazán élni. Nagyon sok bolt szintén bezár hosszabb ebédidőre, és kora délutántól nyitnak ki újra, hogy aztán késő éjjelig árulhassa portékáját. A látvány egyébként hasonló az ázsiai ünnepekhez. Mindenki fotóz mindent és mindenkit, a fényképezés komoly hobbivá nőtte ki magát Kínában is. Ami furcsa, hogy rendezvény ide vagy oda, nem lehetett alkoholt kapni sehol sem. A helyszínt komoly létszámban biztosították a rendőrök, nem mintha szükség lett volna rá. Az üdítőital és snack árusok egy fillérrel jüannal sem adták drágábban a portékájukat, mint egy sima szupermarketben. Itt nincs nyerészkedés és kizsákmányolás, a nép megbecsüli, ha „kenyeret és cirkuszt” kap, és eszük ágában sincs rendet bontani vagy randalírozni. Ünnepelnek egyet szolidan, aztán nyugovóra térnek, hogy másnap folytassák a taposómalom hajtását.