A sziget, ahol dolgozom: Ersha Dao
Azokon a napokon, amikor tanítok, egy szigetre megyek dolgozni, melynek a neve Ersha Dao. Ez is az egyike a számtalan hordalékszigetnek, mely a várost átszelő Pearl folyó torkolatában fekszik. Bár sokszor leírtam már, hogy itt, Guangzhou örökké zöld dzsungelében sokszor édeni hangulatom van, ez az érzés az Ersha szigeten minden alkalommal elemi erővel tör rám. Az egész földnyelvecske nincs akkora, mint a Margit sziget, de idezsúfoltak mindent, ami egy izolált, színvonalas és „eco-élethez” kell.
Középen hatalmas parkok érik egymást, és mindig virágzó színpompás palántákkal, bokrokkal és egzotikus fákkal van tele a környék. Kerékpárutak szelik át keresztül-kasul a zöldet, a kölcsönzőnél forró zöldteával köszöntik az embert. A burjánzó lombok között óriási rekreációs parkok vannak, rengeteg kondigéppel, labdajátékok pályáival, sporteszközökkel. A sziget déli lejárójánál apró tó mellett lehet megpihenni, amin lótuszvirágok ringatóznak.
Az Ersha gazdag negyed, bankok és irodaházak vannak két oldalt, a folyó partján. Sok külföldi lakik itt, így nyugati termékeket áruló kis boltokat is találok itt mindig. A külföldi óvodák és iskolák is itt vannak, így a Schumann Kindergarten is, ahol én tanítok. Minden reggel átvágok a parkon, ahol megállás nélkül dolgoznak a kertészek, hatalmas vietnami háncskalapban. A gyerekek a suliban már ismerősként fogadnak, őszintén örülnek nekem és sokan a nyakamba ugranak. Mi egész szépen megszegtük azt az alapszabályt, hogy nem szokás Ázsiában fizikai és „taktilis” érintkezésbe kerülni, főleg nem európai emberrel. :) A senior, nagycsoportom az első, a baby-csoport a második, aztán következnek a középsősök, két részre osztva: ’medium’ és ’junior’ korosztály.
A tanítás után nem szoktam buszra szállni, hanem átgyalogolom a szigetet. Legtöbbször lemegyek a Pearl korzójára sétálni. No meg van ott egy Starbucks, az egyik kedvencem, ahol általában megjutalmazom magamat egy cranberry-white chocolate lattéval és tortával, meg tonhalas szendviccsel. (... és persze egy-egy elviselhetően csicsás termosszal, ha van éppen kedvemrevaló. :)) Ha továbbsétálok a buszmegálló felé, a Guangdong Museum of Art mellett visz az út, ami olyan, mint a mi Műcsarnokunk. Az inkább kortárs ázsiai művészetet gondozó múzeum nagyszerűen használja a természet adottságait és az elegáns környezetet és művészi légkört, és aktív kulturális élet zajlik itt.
Az Ersha Dao különleges hely, olyan, mintha egy külvilágtól elszeparált gazdag oázis lenne. Akik itt élnek, burokban élnek, és eszük ágában sincs kimozdulni a mindössze két buszmegállónyira (és egy hídnyira) fekvő másfajta, őrületes tempóban nyüzsgő, pénügyi és kereskedelmi élettől lüktető belvárosi Guangzhouba. Azt hiszem, ha tehetném, szívem szerint nem csak itt dolgoznék, hanem itt is laknék én is.
Azokon a napokon, amikor tanítok, egy szigetre megyek dolgozni, melynek a neve Ersha Dao. Ez is az egyike a számtalan hordalékszigetnek, mely a várost átszelő Pearl folyó torkolatában fekszik. Bár sokszor leírtam már, hogy itt, Guangzhou örökké zöld dzsungelében sokszor édeni hangulatom van, ez az érzés az Ersha szigeten minden alkalommal elemi erővel tör rám. Az egész földnyelvecske nincs akkora, mint a Margit sziget, de idezsúfoltak mindent, ami egy izolált, színvonalas és „eco-élethez” kell.
Középen hatalmas parkok érik egymást, és mindig virágzó színpompás palántákkal, bokrokkal és egzotikus fákkal van tele a környék. Kerékpárutak szelik át keresztül-kasul a zöldet, a kölcsönzőnél forró zöldteával köszöntik az embert. A burjánzó lombok között óriási rekreációs parkok vannak, rengeteg kondigéppel, labdajátékok pályáival, sporteszközökkel. A sziget déli lejárójánál apró tó mellett lehet megpihenni, amin lótuszvirágok ringatóznak.
Az Ersha gazdag negyed, bankok és irodaházak vannak két oldalt, a folyó partján. Sok külföldi lakik itt, így nyugati termékeket áruló kis boltokat is találok itt mindig. A külföldi óvodák és iskolák is itt vannak, így a Schumann Kindergarten is, ahol én tanítok. Minden reggel átvágok a parkon, ahol megállás nélkül dolgoznak a kertészek, hatalmas vietnami háncskalapban. A gyerekek a suliban már ismerősként fogadnak, őszintén örülnek nekem és sokan a nyakamba ugranak. Mi egész szépen megszegtük azt az alapszabályt, hogy nem szokás Ázsiában fizikai és „taktilis” érintkezésbe kerülni, főleg nem európai emberrel. :) A senior, nagycsoportom az első, a baby-csoport a második, aztán következnek a középsősök, két részre osztva: ’medium’ és ’junior’ korosztály.
A tanítás után nem szoktam buszra szállni, hanem átgyalogolom a szigetet. Legtöbbször lemegyek a Pearl korzójára sétálni. No meg van ott egy Starbucks, az egyik kedvencem, ahol általában megjutalmazom magamat egy cranberry-white chocolate lattéval és tortával, meg tonhalas szendviccsel. (... és persze egy-egy elviselhetően csicsás termosszal, ha van éppen kedvemrevaló. :)) Ha továbbsétálok a buszmegálló felé, a Guangdong Museum of Art mellett visz az út, ami olyan, mint a mi Műcsarnokunk. Az inkább kortárs ázsiai művészetet gondozó múzeum nagyszerűen használja a természet adottságait és az elegáns környezetet és művészi légkört, és aktív kulturális élet zajlik itt.
Az Ersha Dao különleges hely, olyan, mintha egy külvilágtól elszeparált gazdag oázis lenne. Akik itt élnek, burokban élnek, és eszük ágában sincs kimozdulni a mindössze két buszmegállónyira (és egy hídnyira) fekvő másfajta, őrületes tempóban nyüzsgő, pénügyi és kereskedelmi élettől lüktető belvárosi Guangzhouba. Azt hiszem, ha tehetném, szívem szerint nem csak itt dolgoznék, hanem itt is laknék én is.
Nagyon szép sziget! :). Kicsit a pesti Margitsziget, és a szöuli Yeouido ötvözete lehet, elmondásod alapján. hogy ott a természet, de a modern negyed is. Igaz, Yeouido is szép tud lenni, ha nyílnak a tavaszi virágok :).
VálaszTörlésA csoportképen mindenki elbűvölően bájos! A V mutatása Kínában is szokás?
VálaszTörlésMár az előző posztodnál is meg akartam jegyezni, nagyon szépen írsz a tájról.Most is a fényképen bemutatott táj és a leírása nagyon együtt van!
Tényleg gyönyörűséges hely....és most ilyen szép az idő? ez meglep. Valahogy úgy képzelem el, hogy Kínában olyasféle időnek kellene lenni, mint Japánban, vagy Koreában, dehát ez egy hatalmas ország, és nyilván nem így van...micsoda különbség van az előző iskola és ennek a gyerekei közöt...angolt tanítasz?
VálaszTörlésÉvi: voltam Yeouido-n, cseresznyevirágzáskor, és az is gyönyörű volt. A Margitszigetet is nagyon szeretem. Valójában minden szigetet szeretek... :) Az Ersha emberléptékű és kicsike, minden földi jóval ellátva, ezért szerettem nagyon.
VálaszTörlésGyulus: számomra is meglepő, hogy itt is mutatják a "viktóriát". :) Senki nem tudja megmondani, mit is jelent valójában, úgy tűnik, ez valami ázsiai trend, és az ember könnyen rászokik. :) Valami olyasmit jelenthet, - Koreában legalábbis így magyarázták nekem - hogy "most egy nagyon cool helyen vagyunk, és nagyon cool élményben van részünk..." :)
VálaszTörlésKedves Moka, nem voltam még Japánban, de azt bizton állíthatom, hogy Koreában hasonló az időjárás, mint Magyarországon, és megvan a négy évszak, ami nagyon fontos az olyan rugalmatlan "európai" embernek, mint amilyen én vagyok. Amikor eljöttem Kínából az ünnepek előtt, napsütés volt Guangzhouban és 15-18 fok. Most 20 fok körüli a hőmérséklet. Én nem is tudom, hogy lehet ezt megszokni, amikor az ember belső - lelki és biológiai órája - karácsonyt jelez. :( Igen, angolt tanítottam, és remélem, lesz még valaha esélyem tanítani kisgyerekeket.
VálaszTörlés