Fenék nélkül, avagy a 'kai dang ku' reneszánsza

Még ha a leggazdagabb ország is lesz Ázsiában Kína, még ha a robbanásszerű  gazdasági fellendülése még most is tart, még ha egyre fejlettebb technológiával is bír, még ha Európa is tőle vár financiális segítséget, még ha világhatalommá is válik... AKKOR SEM fogja kipótolni azt az apró részt a kisgyerekek nadrágjának a fenekén... AKKOR IS töretlen népszerűséggel bír a lyukas pantalló a bébik és totyogók ülepén, és nincs az az Isten (Buddha, pártvezető...) aki ezt megváltoztatja.

’Kai dang ku’ a neve a fentebb írt ruhadarabnak. Én magam csak legendákat hallottam róla, és azt gondoltam, hogy ez is eltűnt a süllyesztőben, mint annyi minden ízléstelen, haszontalan és maradi dolog, amiről sikerült már leszokniuk az ázsiaiaknak. Nos, a nyitott nadrág megmaradt. Igen, tudom, hogy hihetetlen, (döbbenetes, vicces, bizarr vagy visszataszító – tetszés szerint lehet választani) de naponta találkozom vele a kölkök alsófelén, a szárítókon, a ruhaboltokban. Nekünk, nyugatibb-északibb embereknek, nehezen veszi be az agyunk, hogy miként ENGEDHETIK ezt a szülők mindennapi és UTCAI viseletként. Mert mi például a felfázás rettenetén szocializálódtunk, na meg a beteges tisztaság (túl)alkalmazásán. Tény az, hogy itt az állandó fülledt időjárás lehetővé teszi, hogy ne aggódjon az anyuka a megfázás miatt. Tény az is, hogy sokkal kényelmesebb a kisgyerek számára, amikor „szükség” van. (Azt viszont megint csak nem minősíteném, hogy a gyerekek lépten-nyomon, és ott végzik a kisdolgukat, ahol és amikor akarják. Utca közepén, buszmegállóban, szemetes kuka felett. ENGEDETT ÉS TOLERÁLT dolog ez, amiért nálunk otthon büntetés jár.) Arról pedig, hogy mennyire nem higiénikus és piszkos a lyukas nadrág használata, szintén nem kell meggyőzni mást – másik kontinensen.

Ezek azok a helyzetek, amelyekben nehéz nem ítélkezni. Tegnap vendégségbe, babalátogatóba jöttek a Húgomékhoz, és hoztak ajándékba babaruhát neki, vagyis Isamunak, a kicsi fiának. A Húgom persze soha nem ad ilyen nadrágot a gyerekeire, így csak mosolyogva mutatta az ominózus darabokat. (Még csak esélyünk sincs bevarrni sem, olyan jól van kitalálva.) Egy időben úgy tűnt, hogy a kai dang ku kimegy a divatból Kínában is, és helyette az eldobható pelenkák veszik át az uralmat. De láss csodát, milyen erősen gyökereznek egyes szokások -  és megszokások, akár az öltözködés terén is: összekötvén a kellemest a hasznossal – és a megszokottal, most már a pampers kerül alulra, és utána ráadják a kisgyerekekre a lyukas, fenék nélküli nadrágot vagy harisnyát. Sok divattervező boldog lenne, ha a kreációi ilyen töretlen népszerűségnek örvendenének, mint a lyukas, aljanélküli  nadrágok Ázsiában. :)