Vicces tea, gyöngyökkel

Újfajta őrület tombol Ázsiában, a neve „Gyöngy tea”. Nem kellett hozzá más, csak egy sziporkázóan jó ötlet, és máris virágzó üzletet lehet nyélbeütni a kreativitással. A gyerekek óriási piacot jelentenek, főleg Kínában. Márpedig valószínűleg ez az egyetlen forma, ahogyan megissza a teát az aprónép. Legfőképpen azért, mert nagyon „funny”, ahogy kinéz, és elég viccesen lehet elfogyasztani. Amikor Kínába érkeztem, szinte minden teázóban, kávézóban láttam ezt a furcsa keveréket. Opálos (tejes) folyadék, az alján sötétszínű golyókkal. Fogalmam sem volt, mi lehet az, legfőképpen az aloéra tippeltem, bár az alapvetően nem barna. Mint kiderült, az ital alap variációja a következő: egyszerű – a szokásosnál kevésbé cukrozott – tejes teába tápióka gyöngyöket tesznek. Aztán vagy melegen, vagy jéggel szervírozzák, hatalmas széles szívószállal, hogy fel lehessen szippantani vele a nagyra duzzadt labdacsokat. Na, ez a „pearl tea”, vagy a „bubble tea”, vagy a „zhen zhu nai cha” – tisztességes kínai nevén.

Ez a specifikus tea állítólag Tajvanról származik, és diadalmenete még most is tart. Mindig átlátszó pohárba töltik, mert úgy klassz a látvány. Az ital a pasztell minden színében pompázhat, attól függően, hogy milyen teából készítik. A lényeg, hogy tej kerül bele, no meg a tápióka gyöngyök. Ez utóbbi önmagában totálisan ízetlen, és az állaga is elég bizarr. Olyan, mint egy kocsonyás, nyúlós labdacs, ami kissé rágós is. A nagy sikerre való tekintettel fagyasztott állapotban, különféle méretben, nagy zacskóval lehet a gyöngyöket megvenni, hogy utána minden házilag készített teát fel lehessen vele dobni. A tápióka , - ami egyébként manioka is – eléggé egészséges élelmiszer, fehérje és vitamindús, egyszóval a „gyöngytea” egy frappáns párosítása a kellemesnek a hasznossal. Itt Kínában minden gyerek rajong érte, és az iskola után ez az első, amit inni szoktak.

Furcsa 'tápióka-kígyó'
a poharamban

Unokahúgom, Arisa, örven-
dezik a gyöngyöknek :)

Jómagam kiköpködöm a bogyókat, mert nem visz rá a lélek, hogy lenyeljem – egyszerűen az állaga miatt. Ez amolyan „se íze, se bűze” dolog. Ha gyerek lennék, valószínűleg élvezném, mert ők imádnak vele óriási vákumos cuppantásokat produkálni, amikor próbálják a széles szívószálon keresztül felszippantani. Durrantgatni is szokták a labdacsokat, meg célba köpködni vele. Én jártam már úgy is, hogy – valószínűleg kedvességből és vendégszeretetből – hatalmas tápioka ’kígyókat’ pakoltak a finom tejes teámba, mondván, hogy hadd örüljön a külföldi a mi helyi specialitásunknak. J (Képzelhetitek, hogy örültem neki...)