Vízum mizéria

Soha életemben ilyen undorítóan bürokratikus, pénzbezsebelő és idegtépkedő folyamatot nem éltem át, mint a vízumigénylés Kínában. Ráadásul mindezt havonta, mivel egy hónapos tartózkodási engedélyt kapok mindig. A procedúra az általam nagyra tartott, ám paranoid Kafka legrosszabb rémálmait is felülmúlja, mondanám, hogy nevetséges, de kurvára nincs kedvem nevetni – ahhoz túl dühítő, frusztráló és fárasztó ez az egész.

Tehát rohadtul gondold meg, mielőtt Kínába jönnél. Én nem is értem, mire fel ez a nagy felhajtás. Kína messze nem az Ígéret földje, mit gondolnak ezek? hogy valaki veszélyezteti és megdönti a kommunista rezsimet, vagy mi? Kezdjük ott, hogy turistaként kizárólag egy hónapos vízumot kapsz, ne is álmodj 3 vagy 6 havi, vagy egy éves sima és folyamatos tartózkodásról. Már említettem, hogy Honkongba a magyar embernek nem kell vízum, így ha azon keresztül érkezel, egyszerűbb a helyzet. „Csak” egy formanyomtatványt és fényképet kell beadnod az ottani „immigration office”-ba, és pár (6) óra alatt kész a vízumod.

Ám hiába ’Kína’ Honkong is, ezt a kínaiak nem fogadják el. Vagyis ha kilépsz Honkongból, és belépsz a ’szárazföldi’ Kínába, az már plusz egy vízumba és ki-belépésbe kerül a határon. Ilyenformán sokkal szigorúbb, bürokratikusabb és bunkóbb feltételei vannak a Kínában intézendő vízumnak. Először is. El kell menni egy hivatalos fotóshoz, és CSAK a vízumkép készítési engedéllyel ellátott fényképészhez lehet menni. Nem jó a régi igazolványkép, nem jó a sima sem. Kizárólag kék háttérrel készült, a fotós által kiadott bizonylattal rendelkező képet lehet csatolni a kérelemhez. (Ilyenformán van 21 darab felesleges igazolványképem, mivel a harmadik vízumomat intézem itt, és bár nyolcat csinálnak alkalmanként, csak egyet használnak fel.) Ami még bizarr, hogy minden igazolványképet RETUSÁLNAK. Igen, ott, előtted a műteremben. Korrigálják, ha túl nagy a hajad, kimontírozzák a nyakláncodat vagy a pattanást az arcodon. Ráadásul KIFEHÉRÍTIK (!!!) az egészet, hogy minél világosabbnak tűnjön az arcszín. A vízumkérelmeken tehát hibátlan arcú, fehér bőrű embereket látnánk, ha hozzáférnénk az adatbázishoz.

Második lépésként el kell menni a helyi rendőrségre, ahová körzetileg tartozol az ideiglenes lakcímed szerint. Ide plusz egy formanyomtatványt kell beadni, meg az útleveledből három fénymásolt oldalt: az érkezési vízumét, az aktuális vízumét, és a fényképes oldalt. A rendőrség ez ügyben csak egyszer egy héten fogad, és pár nap múlva lehet menni az általuk kiadott igazolásért.

Harmadik lépésként be kell menni abba a hatemeletes irodába, aminek a hivatalos neve: „The Division of Exit and Entry Administration of Guangzhou Municipal Public Security Bureau”. Na, itt szívtam ma egész nap, - és ennél szebben és találóbban nem áll módomban kifejezni. Bizton állíthatom, hogy Asterix 12 próbája ahhoz képest kismiska, ami itt zaljik naponta. Naszóval az eddig begyűjtött igazolásokkal, kérelmekkel, formanyomtatványokkal, fényképekkel és útlevéllel együtt be kell adni a vízumkérelmet az egyik ablaknál. Miután végigálltad a sort, - átlagban 50-60 várakozóra számíts mindig – a pulttól elküldenek egy másik terembe, ahol interneten, online módon kell magadat újraregisztrálni. Nehezített pálya, hogy kínai karakterek jönnek be a klaviatúrán, illetve hogy egy szerencsétlen, angolul alig értő és beszélő „segítő” cirkál a 20 számítógép között.

Ha végeztél, újra sorszámtépés, végigvárod a sorodat, és a kapott regisztrációs számmal ÚJRA beadod a jelentkezésedet. HA minden jól megy, és nem buksz el a kontroll kérdéseken, (hol laksz, miből élsz itt, ki kezeskedik érted, mi célból vagy itt, stb...) és szimpatikus vagy az ügyintézőnek, beveszi a paksamétádat. (Egyébiránt valahol gyanús lehet kicsit, ha valaki sokadjára kér turistavízumot.) Ennél a pultnál beviszik az adataidat a rendszerbe, kapsz vonalkódot, és egy másik sorszámot, meg egy mágneskártyát, amivel fel kell menned a 6.emeletre, a „foreigner service lobby”-ba. Ott aztán VÁRSZ, VÁRSZ, VÁRSZ. És ha sorrakerülsz, megint kapsz ellenőrző kérdéseket, aztán legvégül egy cetlit, amire rá van írva, hogy mikor jöhetsz a vízumodért. Ez a „sajtpapír” jelenti ideiglenesen az útleveledet, mivel az igazit ELVESZIK és ott tartják.

Ha egy hét múlva visszajön az ember, végigállja háromszor a sort. (Egyszer a bejelentkezés miatt, egyszer a pénztár miatt, - hogy kifizette a körülbelül 200 yüan díjat (cirka 6000 ft) – egyszer pedig egy másik emeleten magáért a vízumért is újabb sorállást kell kibírni.) Na, ez az a röpke procedúra, amire ma az egész napom ráment, és amiért cserébe kaptam egy rohadék, múlni nem akaró migrént.

Megéri...?